Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egy fiatal lány nyílt levele Orbán Viktornak! Sokkoló!

Egy fiatal lány nyílt levele kering az interneten, aki a miniszterelnöknek írt nyílt levelében tiltakozik a rendszer ellen és írja le a saját életkörülményeit, ami sokkolja az embereket.

Többek között leírja, hogy honnan jött, hogyan nőtt fel és mit élt át, érdemes elolvasni!

 

Miniszterelnök Úr!

 

Nem írom, hogy tisztelt, mert a tiszteletét már régen eljátszotta, legalább is nálam már régen.

Az első emlékem az volt, hogy anyám mennyire örült, amikor a kétezres évek elején kormányon volt, mert az közalkalmazotti fizetésére rátett egy kicsikét karácsonykor, így nem 38.000 forintot keresett az ünnep tisztességére, hogy egyedül nevel. Ezért szavazott Önre 6 évvel ezelőtt is.

Bizakodva vártuk, hogy megváltja az ország családjai életét, az előző kormány után, de nagyot kellett Önben csalódnom.

Időközben állami gondozott lettem 2009-ben. Minden megváltozott időközben, anyám is, mivel heten éltünk 89.000 forintból, ami Ön szerint rendben van a mai napig, az édesanyám meg idegileg belerokkant.

2009-ben még elhivatott nevelőkkel és gyermekvédelmi vezetőkkel találkoztam, akik szerették a gyerekeket, szerettek velük foglalkozni és "anyjuk" "apjuk" voltak minden gondozottnak. Bőséges volt az étel, ehettünk, amennyit akartunk, gyakran volt felruházás, a lopások ritkák voltak és megvédték a gyengébbeket, hiszen tudták milyen utolsóak lenni a sorban. Eközben az ember lánya nyugodt lehetett, mert tudta, hogy a családi pótléka gyűlik a bankszámláján és tud magával mit kezdeni, ha nagykorú lesz, esetleg még utógondozást is kap.

Ez drasztikusan megváltozott néhány hónap alatt. A nevelők túlhajszoltak lettek a halmozott papírmunka miatt, nem tudtak a gyerekekkel foglalkozni, időközben a terülj-terülj asztalkámból fejadagok lettek, mivel az áfát megemelték, de az állami gondozottak étkeztetésének a költségét elfelejtették hozzáemelni. Közben a szakácsunk is elkezdte hazahordani az alapanyagokat, mert az ő fizetését is elfelejtették ezzel együtt emelni.

Aztán egy csoportgyűlésen kijelentették, hogy mostmár csak a fél családi pótlék kerül a számlánkra, mert a bérletet és a zsebpénzt már nem állja az állam. Az akkor a rendszerbe bekerülők még reménykedhettek párszászezer forintban, amivel kiadják néhány éven belül az útjukat, de ez ugyebár már egy albérlethez sem elég, mert ezt is elfelejtették szabályozni, kedves Viktor.

A nevelők csoporton belüli műszakpárhuzamát megszüntették, számát nem tudom, hányszor kellett nekünk, "nagyoknak" elhozni a kicsiket az iskolájukból délután, mert az ügyeletes a város másik végére kellett menjen a többi kicsiért és egyszerre két helyen nem tudott lenni. Ön szerint ez is rendben volt.

2012-ben pedig a teljes családi pótlékunkat elvette a ruhapénzre, zsebpénzre és a bérletre. Mivel ezzel mindenki igyekezett spórolni, megindultak a lopások, senkinek nem volt semmilye és nem is tudtak vele mit kezdeni, mert Önök már nem tudták elszámolni a sürgős kiadásokat. A fejadagokkal már nem lehetett jól lakni, mert annyira kevesek voltak és a csoportnak karácsony előtt a saját pénzemből vásároltam be, hogy legyen mivel fürödnünk, legyen vécépapír a csoportban és a cukorbeteg csoporttársam be tudja magának adni az inzulint, mert Önök elvették az önkormányzatoktól a gyermekotthonokat és, mint állam, még februárban sem utaltak egy forintot sem, a családi pótlékokból éltünk.

Megkaptam 2013-ban a pénzemet, aminek egyrésze a teljes családipótlék volt, egy része a fele családi pótlék volt, mínusz amit a csoportra költöttem. Az utógondozást csak két héttel később kaptam volna meg, pedig időben beadtam a kérelmem, de így visszautasítottam, mivel már kifizettem 150.000 forintot egy albérleti szobára. Ahogy osztottam és szoroztam, ott kellett hagynom az iskolát, mert a tanulóbérből nem tudtam volna magamat fenntartani, de nyolc általános végzettséggel nehéz ám munkahelyet találni.

Köszönöm Viktor, hogy felélhettem a pénzemet azért, hogy Önöknek az utógondozásra szánt költség a stadionok építésére mehessen, köszönöm, hogy nem végezhettem el az iskolámat, köszönöm a munkahelyeket, amik mellett nem lehet esti tagozatot végezni, ha meg akarok élni. Továbbá köszönöm azt a százezer forint feletti keresetet, amiből, ha meghúzom a nadrágszíjat, akkor nullára kijövök a hónap végén, ha kifizetem a negyvenezres luxusalbérletemet. Köszönöm, hogy elvették az életkezdési járadékomat és nem tudok saját ingatlant vásárolni.

De a legszomorúbb nem az én történetem, hanem annak a többezer gyereknek, akiket most tesz tönkre és veszi el a jövőjüket.

Rendben van ez, Viktor? - Szerintem nincsen...

A képzetlen munkaerő sehol sem kell, maximum a gyártósoron, takarítónak, vagy mosogatni. Kérdezem Viktor, mit tegyek, ha asztmás vagyok és nem bírom se a takarítószerek nagyrészét, sem a párás légteret hosszútávon? Mit tegyek, ha nem bírom a monoton munkát? - Nem vagyok tökéletes. Nem, mert rossz helyre születtem, de ahova születtem én nem vagyok képes ott hagyni és új életet kezdeni külföldön. Nem akarok elmenekülni és odakintről "magyarkodni". Itt vagyok és küzdök, küzdök azért, hogy megéljek, és gyomoridegem van, ha kapar a torkom, hogy megint beteg leszek és nem tudok majd gyógyszert venni, mert akkor ennivalóra nem lesz pénzem. Én magyar vagyok így is és büszke vagyok rá. Önt viszont egy egész nemzet szégyeli.

Mennyi ellenséget akar még felnevelni sajátmagának? Ebben az országban már mindenki csak annyit ér, amennyije van, itt meg lehet élni 47.000-ből, itt pénz nélkül is meg lehet élni, csak ne Önöknek kelljen.

Remélem, hogy elég társam gondol Önökről hasonlókat, azok akik most az út szélén dolgoznak, azok akik most a börtönben ülnek, mert ők sem tudtak megélni abból, amit Ön megálmodott nekik.

Szívesen megnézném, hogy az én fizetésemből hogyan élne meg Ön vagy akármelyik tagja a pártjának, de bármelyik ember, akik a Parlamentben osztják az észt. Fogjanak 120 ezer forintot, menjenek el albérletbe, tengessenek le pár kínkeserves hónapot és azután mondják meg hogy hova kell a pénz és hova nem, mert a tankönyvekből nem lehet megtanulni az életet, ezt át kell élni, hogy milyen.

Ezt írom én, az az egyedülálló 21 éves nő, aki megjártam már a hadak útját és még nem lettem öngyilkos, se prostituált - íme itt a görbetükör, Miniszterelnök Úr!

 
 

 


Archívum

Naptár
<< Szeptember / 2022 >>


Statisztika

Most: 1
Összes: 16889
30 nap: 72
24 óra: 4