Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egy olvasónk írta! Figyeld!

2016.11.12

Mire elég egy fizetés?

 

Egyedülálló gondviselő vagyok, a tíz éves öcsémet nevelem. Nem haltak meg a szüleink, csak nem érdekeljük őket.

Anyámék kiköltöztek Németországba. Egy évvel később én is utánuk mentem, de háromnegyed esztendő után végül visszajöttem, jobb nekem itt magyar földön.

Nem a megélhetés miatt, csupán azért, mert én magyar vagyok és nem egy sehonnai, aki az "amt-ok" pultjain lóg egy kis "ezmegazért". Az öcsémet másfél éve hoztam haza, ő sem akart maradni. Így lettem 23 évesen egyedülálló "szülő".

Egy szokásos nap úgy zajlik, hogy reggel kelés, fél óra vegetálás a kávé fölött, majd tízórai készítés az öcsémnek (magamnak már meg se kenem, csak elteszem üresen), majd ébresztem, készülünk és rohanunk, hogy elérjük a hévet.

Bedobom a gyereket az iskolába, amit nem lakhely szerint, hanem a munkahelyemhez közel választottam neki. Ezután kettő kilóméter gyászos séta a hidegben a munkába. Délután négyig fizikai munkát végzek és imádkozom, hogy a kisfőnök gyereke ne jelentsen beteget és elvigyen kocsival, hogy ne utolsónak érjek oda, mert akkor ejnye-bejnye jár a "szórakozott anyukának".

Hazamegyünk, vásárolni nincs kedvem, a gyerek is hullafáradt. Otthon leülünk leckét írni. Középiskolás koromban nem volt annyi leckém, mint ennek a negyedikes gyereknek. Megesett, hogy egyszerűen csak megfejelte a könyvet és elaludt leckeírás közben.

Közben teszek-veszek, bedobok egy adagot a mosásban és bizonygatom magamnak, hogy nem fogom felkötni magam. A leggyakoribb vacsora a sajtos tészta. Másra nemigen van pénz és mást nem is igen tud a gyerek ébren megvárni este. Bepakolunk a táskába, elzavarom fürdeni és beájul az ágyba, én úgyszintén. Aztán reggel kezdődik minden előlről.

Havi 120 000 forint a nettó keresetem. Egy éves kálvária után végre megkapom az öcsém után a családi pótlékot. Az egyedülálló szülők ennyit kapnak. Anyámék eleinte küldtek némi kiegészítést, de néhány hónap múlva ez abbamaradt, és hiába keresem, nem reagál.

Így maradt ez az enyhe túlzással 135 000 forint, amiből az albérlet 60 000 forint nagyon protekciós áron rezsivel együtt, de hiába. Ha "csak holnapra valamit" címszóval megyek le a boltba, minimum kétezret otthagyok és el kell magyaráznom a 10 éves gyereknek, hogy azért nem kapsz csokit, mert...

Harminc napos hónapot számolva marad a további enyhe túlzással tizenötezer forint, amiből feltöltöm a telefonokat, hogy el tudjuk egymást érni az öcsémmel, beküldöm az osztálypénzt, megveszem a tisztálkodási szereket, a tisztítószereket és a mosószert egy hónapra.

És ennyi a büdzsé. Ebből nem futja beiskolázásra, sem ruhára, cipőre egyikünknek sem. Nem lehet belekalkulálni egy betegséget, gyógyszert, vagy akár azt, hogy megengedjem magamnak, hogy elmenjek táppénzre ha beteg vagyok. Nem lehet. Egy órát sem mulaszthatok, mert megérezzük.

A hibás az az anya, aki odakint él és nem törődik még az iskolás gyermeke hogylétével sem és az állam, aki ezt hagyja. Mindketten hagyják, hogy fiatal életek sodródjanak a kilátástalanság felé szegénységben, nyomorban.

Elmennék segélyért, de nincs időm és nincs hova. Munkaidőben nem tudok egy órát sem kilógni, mert kell a pénz, munkaidő után meg nem cibálhatom végig a gyereket fáradtan egyik hivatalból a másikba, ez egy ördögi kör.

Köszönjük Anya, köszönjük Viktor!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 


Archívum

Naptár
<< Szeptember / 2022 >>


Statisztika

Most: 1
Összes: 16889
30 nap: 72
24 óra: 4